Repülj, méhecske! - hogyan lett egy hobbiból képzés?

november 17, 2024

Az első szikra:

Amikor 2016-ban Fári János robotcsámborgásának helyszíne volt az iskolánk, elképzelhetetlennek tűnt, hogy én valaha robotozást tanítok...a férjemmel. János számos robotot hozott, ismeretlen nevekkel, számos gombbal, funkcióval...Vagányság!

A kezdetek: Felszegi Melinda, Juhos Helga és Molnár (Deák) Márta kolléganőimmel ötször nekiugrottunk a Digitális Témahétnek. Szerencsénkre, kétszer megnyertük a külhoni iskolák kategóriát. A nyereményünkből lettek a robotok és a pályák. Ezzel új utak nyíltak előttünk, hiszen már nem hivatkozhattunk az eszközhiányra 😁.

A robotok elvarázsoltak, de folyamatosan ott volt a szorongás, hogy nem tudok eleget. Sokat gondolkoztam, hogy jól csináljuk-e, hogy eléggé megalapozott módszertanilag. Minél többször vettük elő őket, annyiszor láttuk, hogy a gyerekeket mennyire motiválja. Láttam, hogy nem zavarja őket, ha bizonytalan vagyok. Tavaly , a negyedikesek szinte csodákat műveltek a beebotokkal, olyan könnyen programozták őket.

Hiába javasolják, hogy ne hozzuk haza a munkát, a "reálos" kérdésekre itthon kerestem a választ. Zoltán ötletei továbbvitték az mieinket.

A nagy lépés: A nagy román képzés projekt után a nagyváradi Országos Továbbképző Központ lehetőséget biztosított a saját képzések megtartására. Igy indult szeptemberben Szamosújváron a Repülj, méhecske! 4 órás workshop. Nagyon jó tanulási lehetőség, hiszen a kollégák kérdései és ötletei továbbvisznek.

Négy órában egy pici elméleti betekintést nyújtunk, majd a robotokat is működésbe hozzuk. Egy lehetséges tanítási módot is bemutatunk majd izgalommal várjuk, hogy az elején szkeptikus - de közben fellelkesedett kollégák megtervezzenek egy robotokkal megvalósítható tanítási mozzanatot.

Olyan jó látni, hogy aki a digitalizáció ellensége, aki csak konyharobottal találkozott eddig...kidolgoz egy olyan pályát, amire soha nem gondoltam volna. Vagy sünivé varázsolja a méhecskét...

Lelkes pedagógusokkal ismerkedtünk és találkoztunk ismét Kolozsváron, októberben.

Novemberben Temesvárra vittük a robotkákat Erdei Ildikó igazgatónő és Tasi Ottilia régi barátaink meghívására. Itt is nagyon jó hangulat fogadott, sok régi ismerőssel találkoztunk és nagyon kreatív robotpályák születtek. Itt már találkoztunk a bartóskos méhecskékkel is, Bea és Margit robotos tábort is szervezett már (remélem, leírják, hogyan születtek a csodavárosok).

Januárban Marosvásárhelyre megyünk, és bárhova, ahol pár lelkes pedagógus új utakat keres. Nincs nálunk a bölcsek köve, a méhecske padlórobot sem tesz csodákat...de új színt hoz a mindennapokban és motiváló a gyerekek számára.

Köszönjük mindenkinek, aki tanulótársunk ez úton!